A rémes krémes

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ünnep,

Halloweennek hívták, s szellemet idézek.

Töklámpások díszítették mind az ablakokat,

Az ajtókban vendégváró csontvázak kacagtak.

Egyszer aztán Rudi-Muri olyan éhes lett,

Hogy anyukája máris rohant, csinált szendvicset.

De Rudi-Muri nem lakott jól, cukorkára vágyott,

Beöltözött ő is töknek, s járta a kis várost.

Kopogtatott mindenhová, hol cicák kergetőztek,

Súlyos lépte nyomán a tökfejek reszkettek.

Megdobták pár apróval és régi kacatokkal,

De nasit nem kapott senkitől - pedig nem is énekelt olyan hamisan! :)

Egy darabig tűrte, de aztán szörnyű mérges lett,

"- Én miért nem kapok sütit, engem senki sem szeret?

A többiek mind teli cukros zacsikkal járnak,

Én meg kapom a sok vacakot, kell az a bánatnak!"

"- Ne légy ilyen hálátlan" - szólalt meg egy törpe,

Aki múmiának öltözött, Rudi körbenézte.

"- Ott a sarkon van egy néni, ő fánkot osztogat,

Szaladj oda, ha nem sietsz, végül hoppon maradsz!"

Rudi-Muri már gurult is, várta a zord ház,

Hol denevérek cikáztak, ettől kirázta a frász!

Kopogtatott ismét, s vigyázzba vágta magát,

Mosolyogva, jól nevelten várta a vén banyát.

Nyikorogva nyílt ki a kastély faajtaja,

Egy pók libbent ki rajta... és lerepült a kalapja!

Az anyóka is megjelent, kezében egy csomag,

Jó szívvel nyújtotta: "- Rudi ez a tied!”

Rudi-Muri a kis csomagnak úgy tűnt megörült,

Sikoltozva, vígan haza menekült.

Otthon aztán bezárkózott és az ágyába kuporgott,

Nagy becsben tartva felbontotta a csomagot:

"- De hisz ez meg van rágva! Hogy képzeli ezt?"

Dühöngött, s már nem is örült a guszti krémesnek...

"- Hmm, pedig finom! és milyen viccesen néz ki!

Rémesen vidám, de hogy mert velem így kiszúrni?"

Ekkor beröppent egy kis denevér az ablakán,

Rudi összerándult és bámult rá bután.

"- Örülj, ha kapsz egy lovat és ne nézd meg a fogát,

Még, ha nincs is farka, vagy fél szemére nem lát!"

Rudi-Muri felkacagott és megfogadta:

Legközelebb mindig zárva lesz az ablaka!